Legyen szó mezőgazdasági növénytermesztésről vagy dísznövénytartásról, a növények szaporítására a növekvő kereslet miatt egyre nagyobb szükség van. Legyünk szakmabeliek vagy hobbi kertészek, kicsit óvatosabbak vagy nyitottak az újdonságokra, metódusok sora áll rendelkezésre, ha meglévő növényeinket szeretnénk szaporítani.

Új növényeket többféle módszerrel, generatív vagy vegetatív, tehát ivaros vagy ivartalan úton szaporíthatunk. Hogy melyiket válasszuk, az függ a rendelkezésre álló eszközöktől, időkerettől, és természetesen a szaporítani kívánt növény fajtájától.

Generatív szaporítás

Elsődlegesen ivaros úton, magról nevelhetünk új egyedeket. Ezek az új növények genetikailag kicsit különbözni fognak a szülői egyedektől, de így akár új variációkat is létrehozhatunk, és hosszabb távon kiválaszthatjuk azokat a tulajdonságokat, amiket kívánatosnak tartunk, legyen az virágszín, olajtartalom vagy termésméret. A magról való szaporítás azonban nem egyszerű folyamat, szakértelmet igényel. Biztosítanunk kell a steril körülményeket és fajtól függően a megfelelő páratartalmat, fényviszonyokat és hőmérsékletet. Ez utóbbihoz gyakran hívják segítségül a fűtő alátéteket, melyeket a csírázó magok alá helyezve magasabb hőmérséklet biztosítható.

Előfordulhat, hogy valamiért le kell mondanunk a magról szaporításról, de szerencsére, ilyenkor is több technika közül választhatunk, ha klónozni szeretnénk a legújabb növényfajunkat.

Vegetatív szaporítás

Vegetatív szaporításhoz számos technika létezik, így megőrizhetjük az klónok anyanövény genetikai állományát és tulajdonságait. Előfordul az is, hogy a kiválasztott faj esetében nem valósítható meg a generatív szaporítás, például mert a kiválasztott növény egy steril hibrid. Ilyenkor is valamelyik ivartalan módszerhez fordulhatunk.

A világ nagy kertészetei nem ritkán szövetkultúrával (tissue culture) nyerik a növényklónok ezreit, néha csak növényi sejtekből kiindulva, amiket steril laborkörülmények között növesztenek speciális táptalajokon, a megfelelő hormonok hozzáadásával.

növényszaporítás, szövettenyészet, tissue culture

A legtöbb kertész vagy növénykedvelő számára azonban számos egyéb, könnyebben és olcsóbban kivitelezhető technika létezik.

Sokak által gyakran alkalmazott technika a dugványozás, ami a klónozás. Alapja, hogy a már funkcióval rendelkező növényi szövetek (ún. másodlagos merisztéma) képesek visszanyerni osztódóképességüket és dedifferenciálódnak. A folyamat során egy levágott szár vagy akár levél képes is lesz gyökeret, szárat, majd pedig leveleket növeszteni. Fajtól függően egy levelet (például begóniafélék, fokföldi ibolya) vagy hajtást (például könnyezőpálma, fikuszok) egy éles késsel vagy szikével levágunk az anyanövényről. Nagyon fontos, hogy az eszközt mindig fertőtlenítsük, hiszen élő szövetekkel dolgozunk, így fennáll a fertőzés veszélye mind az anyanövény, mind pedig a leválasztott növényi rész esetében. Alkalmazhatunk sebzáró anyagokat is nagyobb vágási felületek esetében, tovább növelve a védelem mértékét.

Ezután megkezdődik az úgynevezett kalluszképződés, vagyis a sérült, roncsolódott sejtréteg alatt az ép sejtek visszanyerik osztódóképességüket, és a sebzett részt beborító laza, egynemű alapszövet keletkezik. Ennek néhány sejtjében megindul a differenciálódás, aminek következtében helyreáll a sérült szövetben a folytonosság. A kalluszképződés megindulásában igen nagy szerepet játszanak a növényi hormonok.

Az auxin (indol-3-ecetsav) levágott levélben és szárban serkenti a járulékos gyökerek képződését, a fejlődési folyamatokat, valamint citokininek jelenlétében serkenti a sejtosztódást a kallusz tenyészetekben. Nem véletlen tehát, hogy elterjedten alkalmaznak a szaporítás gyorsítására, hatékonyságának növelésére különböző növényi hormonokat, vagy hormon hatású készítményeket. A levágott szár végére, vagy vízben való gyökereztetés esetében a folyadékban oldva a magasabb hormonkoncentráció felgyorsítja a gyökérképződést. Így a fejlődő növény hamarabb lesz képes a tápanyagfelvételre, tehát egyéb szervei is rövidebb idő alatt fognak kifejlődni, és összességében hamarabb fejlődik ki egy új, teljes értékű példány.

A kertészek körében szintén sikerrel alkalmazott metódus a gyökérdugványozás, különösen gyümölcsfák és bokrok esetében gyakori. Ennél a módszernél a növény gyökerét metsszük, és a lemetszett gyökérdarab lesz a kiindulási pontja az új növény fejlődésének. A gyökérdarabokon járulékos hajtások és járulékos gyökerek egyaránt képződnek. Fontos azonban, hogy megvárjuk az őszi-téli időszakot, ugyanis a növények ekkor pihennek, és ennek megfelelően rendelkeznek a szükséges szénhidrát tartalékokkal. Minden fejlődési folyamat energiaigényes, ezért szükséges, hogy elegendő tartalék tápanyaggal rendelkezzen a levágott növényi rész a szaporításhoz. Érdemes azt is szem előtt tartani, hogy egy idősebb növényről szedett gyökérdugvány gyakran már nem képes teljesen új gyökérrendszert fejleszteni, magoncokkal néha nagyobb sikereket érhetünk el.

Terjedelmesebb, kifejlett évelő lágyszárúak szaporítására egy egyszerű technika a tőosztás. A növényt a földből kiásva annak tövét, gyöktörzsét vagy rizómáját a gyökereivel együtt több részre választjuk szét, és az új egyedeket különültetjük. Előnye, hogy a szaporított növények már rendelkeznek a fejlődéshez szükséges tulajdonságokkal, így nem igényelnek külön törődést, amíg a szükséges gyökérzet vagy levélzet kifejlődik.

Néha a növények maguk nevelnek természetes vegetatív szaporító részeket. Ilyenek például az indasarjak, tősarjak, vagy a fiókhagymák. Ezek az anyanövényről leválaszthatók, belőlük új növények fognak fejlődni.

Utolsóként a bujtást, illetve annak egy módozatát, a légbujtást említenénk. Előnye, hogy az a rész, amelyből az új növény lesz mindaddig az anyatő része marad, amíg gyökeret ereszt és önálló élettevékenységre képessé válik. Mivel a folyamat során az anyanövény szolgáltatja a növekedéshez és fejlődéshez szükséges tápanyagokat, ez egy rendkívül biztonságos módszer.

Legyökeresedésre alkalmas fajoknál, mint például a szőlő, választhatunk egyetlen szárat vagy vesszőt is, aminek középső részét kis árokba hajtva gyökereztetjük, vagy alkalmazhatjuk a feltöltéses metódust, amikor a fejlődő hajtásokat egyharmad részt porhanyós földdel feltöltjük, és így szimultán több új gyökeresedő növényt nevelünk.

növényszaporítás, bújtás
növényszaporítás, bujtás, feltöltéses bujtás

Gyümölcsfáknál, de arra alkalmas szobanövényeknél is használják a légbujtást (air layering).

növényszaporítás, air layering

Ilyenkor a szár egy adott része köré rögzítjük azt a termőközeget, amiben megindul a gyökérképződés. Amikor pedig a gyökérzet már elég erős, csak levágjuk az új növényt. Fás vagy félfás szárú növények esetén gyűrű alakú bemetszésnél a külső háncsréteget átvágjuk, sebet ejtünk, amit utána gyökereztető készítménnyel kezelhetünk. Ezután nedves tőzegmohával körbetekerjük a vágás körüli szakaszt, amit fóliával rögzíthetünk. Így tudjuk biztosítani a megfelelően magas páratartalmat a gyökérképződéshez akár hosszabb időre is. Ez egy egyszerű és biztonságos módszer, akár az otthoni szobafikuszon is bátran kipróbálhatjuk. De kontyvirágfélék esetében még bemetszésre sincs szükség, pusztán a fiatalabb nóduszokat kell becsavarni és utána türelmesen várni. Néha pár hónapba is beletelhet, míg elérjük a kívánt eredményt, de így nem kell tartanunk attól, hogy a levágott részek esetleg elhalnak.

Látható, hogy a laboratóriumi módszerektől kezdve a kertészeti és hobbi technikákig sokféle lehetőség áll rendelkezésre, ha szaporítani szeretnénk növényeinket. Időtől, eszközöktől és növényfajtától függően válogathatunk, miközben növényeink egészségéről és biztonságáról sem kell lemondanunk. Manapság pedig már rengeteg eszköz és készítmény áll rendelkezésre, hogy a szaporítás még eredményesebb lehessen.

További cikkek a növénytermesztéssel kapcsolatban:

Források:

Prakash P.Kumar, Chiang Shiong Loh, “9 – Plant tissue culture for biotechnology”, Plant Biotechnology and Agriculture, 2012, Pages 131-138

Master Gardener Volunteers Manual – Plant Propagation, David C. Sorensen (University of New Hampshire Cooperative Extension), Kate Garland (University of Maine Cooperative Extension)